A blogot az a tapasztalat hívta életre, hogy korunk technikai - technológiai vívmányai amennyire kitágítják számunkra a hozzáférhető világot, olyannyira el is szigetelnek egymástól bennünket embereket. Ezt főképp a gyerekekkel összefüggésben tartom aggasztónak, mert tapasztalat híján ők azt is hihetik, hogy ez normális (bizonyos kényszerítő körülményeket kivéve - pl. ágyhoz kötött krónikus betegség - szerintem semmiképp sem az), és ezt a felnőtteknek kell elsősorban megérteniük.
A kapcsolattartás sokak számára leredukálódott egy költséghatékony, de érzelmileg, mentálisan és emberileg nehezen vállalható szintre. Amennyire nagyszerű, hogy a világ túl'felén élő / tartózkodó ismerősömmel, családtagommal vagy barátommal különféle - bár verbális, de közegét tekintve mesterséges - csatornákon tarthatom a kapcsolatot, legalább annyira frusztráló ugyanakkor, hogy tökéletesen hiányzik a kommunikációból a meghittség, az intimitás és az a spirituális töltet, ami az élő kapcsolatokat jellemzi. S ami a legfőbb probléma, hogy a technikát már nem csak a világ túl'felén élőkkel, hanem a közvetlen szomszédunkkal való kapcsolattartásban is előnyben részesítjük.
Értem én, hogy felgyorsult világ, meg itt van a globalizáció, meg a nehéz gazdasági körülmények, és szinte a végtelenségig folytathatnánk a sort (gyárthatnánk a kifogásokat), de ugyanakkor azt is gondolom, hogy az időbeosztásunk és a fizikai jelenlétünk nagyban választás kérdése. (Hallom ám, hogy nem ért egyet velem mindenki, de nem is célom azt mondani, amit mások hallani szeretnének, azért nem érdemes blogot írni.)
Sok emberrel beszélgettem az elmúlt évtizedekben, közülük jó néhányan annak ellenére, hogy számos emberrel vannak körülvéve nap mint nap, valójában végtelenül magányosak, mert a bennük élő valódi énjük a sokfajta szerepükből fakadó konfliktusnak, vagy valamilyen lelki defektusnak köszönhetően végső soron rejtve marad. Így ismerek olyan vállalattulajdonost, aki a cégétől teljesen eltérő iparágban szeretne "nyomot hagyni" maga után, de nem tud kiszállni, és valójában nincs is kivel megbeszélnie a kérdést. Ismerek olyan fiatalt, aki első ránézésre amolyan "party-arc" és akiben óriási lélek lakozik, de kifelé akkora tüskéi vannak, hogy senkit nem enged igazán közel magához, mert súlyos lelki terhet cipel már évek óta, és nincs kivel megosztania.
A magányossá válásnak a személyiség korlátaitól kezdve sokfajta kiváltó oka lehet, de egy biztos, nem kell hozzá feltétlenül szakképzett pszichológusnak vagy coachnak lenni, hogy a józan ész diktálta emberi oldalunkat odamutatva és a teljes figyelmünkkel megtisztelve azt, aki a bizalmába fogad, meghallgassuk őt, és gondolatainkat, véleményünket megosszuk vele.
Léteznek természetesen olyan magányos emberek is, akik valóban egyedül vannak családi vagy más ok miatt. Nekik, ha lehet ezt egyáltalán súlyozni, talán még nehezebb megbirkózni a gondjaikkal, mert folyamatosan magukra vannak utalva. Hozzájuk eljutni, az ő életüket könnyebbé tenni a legnagyobb kihívás, mert a segítő szándék mellett a tényleges eljutást is meg kell oldani. Többek között ezért is jött létre ez a blog, hogy eljusson az üzenet azokhoz az emberekhez is, akik az egyedüllét magányában élik mindennapjaikat. Az üzenet, hogy "nem vagy egyedül!".
A kilátástalan magány - ami haszontalanság érzést szül - visz aztán különféle tévutakra, vásárlási mánia, szekták, mágia, okkultizmus, önpusztítás, hogy ne is soroljam tovább. Egészséges lélekkel sem egyszerű ellenállni a csalfa reményekkel kecsegtető "megmentőknek", ezért hatványozottan fontos, hogy az, aki magányának köszönhetően bajban van, valódi segítséget kaphasson. A megoldás, az igazi kiút pedig ott rejtőzik mindenkiben, és csak arra vár, hogy egyensúlyt teremtsen az életben. Ezt addig, amíg "csak" önmagunkkal folytatunk párbeszédet nagyon nehéz felismerni, és sokszor nem értjük mi miért történik velünk.
Társalkodónőre természetesen nem csak a magányos embereknek, hanem azoknak is szükségük van, akik a megszokottól eltérő témákról, más emberekkel és másként mint szoktak, szívesen elbeszélgetnének. Az egyik értelmező szótár szerint a társalkodónő: Művelt nő, akinek a teendője valamely gazdag úrhölgyet mulattatni. A műveltség és a gazdagság relatív kategóriák, van és lesz is olyan téma, amiben kevéssé vagyok járatos, de ez valamennyiünkkel így van, és helyén való. Mindazonáltal úgy vélem, hogy a társalgás nem a "gazdag úrhölgyek" kiváltsága, éppen ezért...
A szándékom nem kevesebb, mint valódi beszélgetéseket folytatni és ennek közegét megteremteni azok számára, akiknek ez segítséget, kikapcsolódást, felüdülést jelent. Fiatallal, időssel, hölgyekkel, urakkal, kismamákkal, nagymamákkal, apukákkal és nagypapákkal egyaránt örömmel beszélgetek. Ennek technikai részleteire később rátérek, addig kérek szépen minden kedves Olvasót, hogy adjon visszajelzést, értékelje az olvasottakat és tiszteljen meg bírálatával! Erre a célra használhatják a jobbra fent található kapcsolatfelvételi űrlapot, ekkor más nem olvashatja a társalgásunkat. Vagy fűzzön kommentárt a bejegyzéshez a lent található mezőben, amit mások is láthatnak és kommentálhatnak.
Azt szeretném, ha kellemes környezetben, kedves társaságban, jól éreznék magukat nálam. Számíthatnak rám és a diszkréciómra! Amire viszont ne számítsanak tőlem: sem jogi, sem orvosi tanácsokat nem adok és nem közvetítek, az ugyanis nem a társalkodónő feladata.
Ne számítson senki instant megoldásokra, bár később lesznek hírlevelek, néhány bölcs idézet, de nem ez a blog fő mondanivalója. Személyes példákon, történeteken keresztül igyekszem elől járva megindítani a beszélgetést, és hiszem, hogy a társalgás mint műfaj sajátosságaiból fakadóan ez szükségképpen oda-vissza működni fog. Az egyszerű, emberi beszélgetés, az egymásra figyelés és a tisztelet lesznek azok, amit minden ide látogató megkap - szándékom szerint.
Ugyanakkor bárki érezze felhatalmazva magát, hogy az őt érdeklő témát / kérdést felvesse, és meggyőződésem, hogy válaszokat / megoldásokat fogunk találni, de egész biztosan egy jót fogunk beszélgetni!
Hamarosan jelentkezem újra, addig is várom üzeneteiket, hozzászólásaikat, kérdéseiket, témajavaslataikat, és köszönöm megtisztelő figyelmüket!
a társalkodónő
A magányossá válásnak a személyiség korlátaitól kezdve sokfajta kiváltó oka lehet, de egy biztos, nem kell hozzá feltétlenül szakképzett pszichológusnak vagy coachnak lenni, hogy a józan ész diktálta emberi oldalunkat odamutatva és a teljes figyelmünkkel megtisztelve azt, aki a bizalmába fogad, meghallgassuk őt, és gondolatainkat, véleményünket megosszuk vele.
Léteznek természetesen olyan magányos emberek is, akik valóban egyedül vannak családi vagy más ok miatt. Nekik, ha lehet ezt egyáltalán súlyozni, talán még nehezebb megbirkózni a gondjaikkal, mert folyamatosan magukra vannak utalva. Hozzájuk eljutni, az ő életüket könnyebbé tenni a legnagyobb kihívás, mert a segítő szándék mellett a tényleges eljutást is meg kell oldani. Többek között ezért is jött létre ez a blog, hogy eljusson az üzenet azokhoz az emberekhez is, akik az egyedüllét magányában élik mindennapjaikat. Az üzenet, hogy "nem vagy egyedül!".
A kilátástalan magány - ami haszontalanság érzést szül - visz aztán különféle tévutakra, vásárlási mánia, szekták, mágia, okkultizmus, önpusztítás, hogy ne is soroljam tovább. Egészséges lélekkel sem egyszerű ellenállni a csalfa reményekkel kecsegtető "megmentőknek", ezért hatványozottan fontos, hogy az, aki magányának köszönhetően bajban van, valódi segítséget kaphasson. A megoldás, az igazi kiút pedig ott rejtőzik mindenkiben, és csak arra vár, hogy egyensúlyt teremtsen az életben. Ezt addig, amíg "csak" önmagunkkal folytatunk párbeszédet nagyon nehéz felismerni, és sokszor nem értjük mi miért történik velünk.
Társalkodónőre természetesen nem csak a magányos embereknek, hanem azoknak is szükségük van, akik a megszokottól eltérő témákról, más emberekkel és másként mint szoktak, szívesen elbeszélgetnének. Az egyik értelmező szótár szerint a társalkodónő: Művelt nő, akinek a teendője valamely gazdag úrhölgyet mulattatni. A műveltség és a gazdagság relatív kategóriák, van és lesz is olyan téma, amiben kevéssé vagyok járatos, de ez valamennyiünkkel így van, és helyén való. Mindazonáltal úgy vélem, hogy a társalgás nem a "gazdag úrhölgyek" kiváltsága, éppen ezért...
A szándékom nem kevesebb, mint valódi beszélgetéseket folytatni és ennek közegét megteremteni azok számára, akiknek ez segítséget, kikapcsolódást, felüdülést jelent. Fiatallal, időssel, hölgyekkel, urakkal, kismamákkal, nagymamákkal, apukákkal és nagypapákkal egyaránt örömmel beszélgetek. Ennek technikai részleteire később rátérek, addig kérek szépen minden kedves Olvasót, hogy adjon visszajelzést, értékelje az olvasottakat és tiszteljen meg bírálatával! Erre a célra használhatják a jobbra fent található kapcsolatfelvételi űrlapot, ekkor más nem olvashatja a társalgásunkat. Vagy fűzzön kommentárt a bejegyzéshez a lent található mezőben, amit mások is láthatnak és kommentálhatnak.
Azt szeretném, ha kellemes környezetben, kedves társaságban, jól éreznék magukat nálam. Számíthatnak rám és a diszkréciómra! Amire viszont ne számítsanak tőlem: sem jogi, sem orvosi tanácsokat nem adok és nem közvetítek, az ugyanis nem a társalkodónő feladata.
Ne számítson senki instant megoldásokra, bár később lesznek hírlevelek, néhány bölcs idézet, de nem ez a blog fő mondanivalója. Személyes példákon, történeteken keresztül igyekszem elől járva megindítani a beszélgetést, és hiszem, hogy a társalgás mint műfaj sajátosságaiból fakadóan ez szükségképpen oda-vissza működni fog. Az egyszerű, emberi beszélgetés, az egymásra figyelés és a tisztelet lesznek azok, amit minden ide látogató megkap - szándékom szerint.
Ugyanakkor bárki érezze felhatalmazva magát, hogy az őt érdeklő témát / kérdést felvesse, és meggyőződésem, hogy válaszokat / megoldásokat fogunk találni, de egész biztosan egy jót fogunk beszélgetni!
Hamarosan jelentkezem újra, addig is várom üzeneteiket, hozzászólásaikat, kérdéseiket, témajavaslataikat, és köszönöm megtisztelő figyelmüket!
a társalkodónő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése